Hogy érzi magát itt Magyarországon? Hányadik dunaPart-fesztiválja ez és milyennek találja a platformot összességében?
Talán negyedik alkalommal jövök el a fesztiválra és továbbra sem tudok mást mondani, mint hogy ez egy nagyon jó platform, hogy új embereket ismerhessek meg a színházi közegből. Engem legfőképp a táncszínházi vonal érdekel, mert többnyire ezzel foglalkozom, mivel táncszínházi fesztiválok szervezéséért vagyok felelős, és fontosnak tartom az ismerkedési platformok fenntartását. Összességében azt gondolom, hogy ez a feladata egy fesztiválnak, hogy olyan közösséget hozzanak létre, akik potenciálisan együtt fognak dolgozni a jövőben.
Lát Ön különbséget a magyarországi és a németországi táncszínházi előadások irányvonalában?
Nem igazán látok különbséget. Azt gondolom, hogy a globalizáció miatt már régóta nem beszélhetünk nemzeti irányzatokról, ahogy itt is látni lehetett, nemzetközi irányok vannak, amelyek nem egységesek, hanem bizonyos társulatok által kijelölt irányvonalak mentén valósulnak meg. A politikától és a szociális helyzettől természetesen nem lehet eltekinteni, de mivel én csak a művészi közegben mozgok, nem tudok arról sokat beszélni, hogy mondjuk más rétegekben mennyire nyitottak az emberek egymásra, a világra, a különböző nézőpontokra.
Van olyan előadás, amelyik különösen megragadta az érdeklődését?
Nem igazán szeretnék egyetlen előadást kiemelni, mert elég sok előadást láttam és külön-külön mindegyiknek megvan a maga értéke. A Pintér Béla Jubileumi Beszélgetések című előadása jó példa lenne arra, amiről az előbb beszéltem. Azért is mondom ezt, mert nem minden részét értettem, egyrészt a nyelvi korlátok, másrészt a politikai utalások miatt, viszont ennek ellenére rendkívül érdekesnek találtam azt a stílust, amellyel ő dolgozik. Különösen a rendezést találtam izgalmasnak.
György Alida, Somorjai Réka
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, drámaíró mesteri