„A tánc meztelen” – interjú Miroslava Kowarovnával
Ön a szlovák kortárs színház egyik jelentős képviselőjeként gyakran dolgozik a magyar kortárstánc alkotóival. Pontosan milyen rendezvényekről van szó?
A Bratislava in Movement Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál igazgatója vagyok, és a Share fesztivált is én szervezem, ami kifejezetten a táncakadémiák fesztiválja. A Bratislava in Movement Fesztivál 23 éves, a Share Fesztivál pedig harmadszorra került megrendezésre idén júniusban.
Véleménye szerint mi a különleges a dunaPart platformban? Lát esetleg változást az előző kiadásokhoz képest?
Ez nézőpont kérdése. Többször vettem részt rajta, és Budapesten is rengetegszer jártam már. Számunka – mint a programalkotók számára – egy ilyen rendezvény mindig nagyon jó, mert rövid idő alatt sok munkát láthatunk. Persze ez egy-egy előadás megnézésekor hátrány is lehet, hiszen ahogy telik az idő, egyre fáradtabbak az emberek. Ami pedig a palettát illeti, azt gondolom, a színpad/játékszín megváltozott, de a táncosok kvalitásai nagyon jók. Néha talán más esztétikát használnak, mint amit én keresek.
Mi a legjelentősebb különbség a szlovák és a magyar kortárstánc között?
Nagyon nehéz erre röviden válaszolni. De azt hiszem, talán kicsit más kérdések foglalkoztatják az alkotókat. Néhány évvel ezelőtt a magyarok talán többet foglalkoztak a személyes problémákkal, amit most Szlovákiában is látni lehet valamennyire. A szlovák színpad nem olyan változatos, mint a magyar, mert kisebb ország vagyunk, és a múltunk is valamennyire más. De a színtér növekszik, sok a tehetséges, feltörekvő fiatal. Nagyon nehéz összehasonlítani a kettőt, eltérő a történelmük, más a háttér és az ország légköre is különbözik.
Van élő együttműködés a szlovák és a magyar kortárstánc között?
Programszervezőként mindig igyekszem, hogy ha nem is minden évben, de minden második évben kapjon meghívást magyar csoport a fesztiválomra. Mindig hívunk egy cseh társulatot, mivel velük nagyon erős a kötelék, és a színházi paletta is nagyon hasonló, mivel sok szlovák dolgozik Prágában. És próbálom követni a magyar színházat, emellett nagyon közeli munkakapcsolatot ápolok a Trafóval. Amikor a saját fesztiválomat szervezem, mindig számításba veszem az ő októberi programjukat, mert gyakran dolgozunk együtt. Nagyon élénk kapcsolatot ápolunk Budapesttel és állandó kommunikációs csatornát tartunk fenn, sok embert ismerek innen. A kommunista időkben a szabadság itt nagyobb volt, így a magyarországi barátaim képzéseket tarthattak, amelyekre nyugati oktatókat hívtak meg. Nyaranta részt vettem ezeken, hogy új dolgokat tanuljak. Ebben az időben rengeteg barátot szereztem és sok itteni színházi embert ismertem meg. Mindig kellemes találkozni velük, ahogy más utakon járunk, itt mégis összefutunk.
A dunaPartra visszatérve, az elvárásainak megfeleltek a látott előadások?
Sosincsenek elvárásaim, amikor hasonló rendezvényekre készülök. Mindig kellemes meglepetés ér, ha egy munka megérint és inspirál engem.
Milyen meglepetések érték az idei platform alatt?
Több minőségi munkát láttam, de nem volt egyetlen ugrásszerűen kiemelkedő.
Volt valami kifejezetten negatív élménye?
Abszolút elegem van a meztelenségből, allergiás kezdek lenni rá ezen a fesztiválon. Rosszul van használva. Nem értem ezt, mert nincs szükségünk rá. Hogyha csak néhányszor találkoznánk vele színházban... De amikor egymás utáni napokon folyamatosan ezzel szembesülsz, felmerül benned a kérdés: pontosan miért szükséges ez? Hogy van használva? Mi célból? Mi a gondolat mögötte?
Lehet használni, ha gondolat van mögötte, és az ok nagyon erős. Én nem vagyok ellene. Használják, csak nekem egy picit túlhasznált. De észrevettem, hogy itt valamiért az emberek egyszerűen szeretik. Ahogy visszaemlékszem, a magyar kortárs tánc meztelen, tehát azért számítottam rá.
Máthé Barbara, Stekbauer-Hanzi Réka
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, II. év teatrológia